Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gyógynövények szárítása

2015.07.16

A GYÓGYNÖVÉNYEK SZÁRÍTÁSA

 

A gyógynövények szárítását lehetőleg a begyűjtés helyén vagy annak közelében, naptól védett helyen végezzük. A nyers, nem teljesen száraz növény könnyen befülled és hasznavehetetlenné válik.

A mérgesnövények gyűjtését, szárítását és kezelését a legnagyobb gondossággal és figyelemmel, más növényektől szeparálva kell végezni. A mérges-gyógynövények gyűjtésével, szárításával foglalatoskodó gyűjtő külön is felvilágosítandó, hogy figyelmetlensége, könnyelműsége komoly bajt vonhat maga után, amiért sohase mulassza el a munka befejezésével a kézmosást.

A nálunk előforduló mérges-gyógynövények (hyosciami, belladonna) mennyiségileg is számottevő kiviteli cikket képeznek – bár háziszereink anyagát egyáltalán nem alkotják.

 

a) Gyökerek (radix), gyöktörzsek (rizóma) gyűjtése, szárítása

Tavasszal vagy ősszel, amikor pihen a vegetáció, gyűjtendők a gyökerek és gyöktörzsek. A fejlődésben levő növényben, így természetesen a gyökerekben és gyöktörzsekben még az első-második évben kevés a hatóanyag, és általában csak a harmadik évben érdemes gyűjtésüket, kitermelésüket megkezdeni, amikor már a hatóanyag felraktározódott. Ha vékony, 1-2 éves gyökeret kiástunk a már vastagabb gyökérrel együtt, dugdossuk vissza a földbe, a jövő kitermelés érdekében.

A gyökerek, gyöktörzsek kitermelése a talajviszonyok figyelembevételével sohasem kézzel, hanem kisebb-nagyobb ásóval történjen. A kiásott gyökeret, gyöktörzset vízzel vagy arra alkalmas kefével a földmaradványoktól megtisztítjuk. A megtisztított nyers gyökeret vagy gyöktörzset 10-15 cm vagy nagyobb darabokra vagdaljuk (liquirita), az ujjnyi vastagságnál erősebbeket 2-4 részre hasítjuk (althea) vagy speciális módra felaprítjuk (saponaria) és ezután szárítjuk. A gyökereket, gyöktörzseket általában nyers állapotban nem ajánlatos meghámozni, mert a hámsejtekben is van hatóanyag. Csak határozott kívánságra, akkor is nem hámozzuk le a gyökér kérgét, csak tompa késsel lekaparjuk a hámréteget.

A megtisztogatás után az árut napon vagy még meleg időjárásban, szellős padláson vékonyan kiteregetve szárítjuk. Nedves, esős időjáráskor mesterséges szárítást kell végezni, mert a nedvdús gyökerek, gyöktörzsek könnyen penészednek. A kiteregetett növényt gyakran meg kell forgatni, mely csak akkor készült el, amikor csontszárazzá lett és törékennyé vált.

A mérgesgyökerek és gyöktörzsek az általános szabályok figyelembevételével, kellő óvatossággal szárítandók.

A megszáradt növényt zsákoljuk, szellős, száraz helyen jelzőtáblácskákkal és mérlegelési adatok feltüntetésével tartjuk el.

 

b) A füvek és levelek (herba, folia) gyűjtése, kezelése és szárítása

A füvekre és levelekre is vonatkozik a gyűjtés idejének szakszerű megállapítása, mert itt sem közömbös a hatóanyag-, illetve alkaloidtartalma.

A begyűjtés száraz időben, a rátapadt harmat felszikkadása után, alkalmas szerszámmal (sarlóval) történik. A beteg szár- és hajtásképleteket, leveleket, az esetleg rátapadt idegen anyagot, piszkot már ilyenkor, begyűjtés közben kell a fűről vagy levélről eltávolítani. Az így tisztán nagy kosarakba vagy zsákokba, lazán elhelyezett füveket, leveleket – az egynapi gyűjtés eredményét – nyomban a hazaszállítás után, vékony rétegben szárításra kell – az előre elrendezett és megtisztított alkalmas helyen – kiteregetni, mert különben befülled. Az ily módon gondatlanul kezelt növény gyors szárítással sem menthető meg, amennyiben megfeketedik. A növénynek hozzáértő szárítással eredeti színét kell megtartani, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha az aznapi gyűjtést kiteregetjük és a vékony rétegben szárításra kitett növény gyakran – az első napokban legalább kétszer – megforgatjuk. A füveket és leveleket mesterségesen is száríthatjuk: kivételt képeznek az illóolajat tartalmazó füvek és levelek, melyek még 40-50 °C meleget sem tűrnék anélkül, hogy tartalmuk ne szenvedne. Ezeket az aromás füveket és leveleket a legtanácsosabb szellős padláson szárítani.

A szárítást általában mindaddig végezzük, míg a fű vagy levél nedvességét teljesen elvesztette, mindamellett, hogy rugalmassága megmaradt. A száraz növényt zsákoljuk, szellős helyen tartjuk el. A zsákokat szignáljuk és mérlegelési adatokkal látjuk el.

 

c) A virágok (flores) gyűjtése, kezelése és szárítása

A virágok igénylik a legnagyobb gondosságot és szeretetet. A virágokat teljesen kifejlődött állapotukban gyűjtjük, éspedig vagy kelyhüket alig 1 cm szárral együtt (kamilla), vagy csak a kinyílt virágot (verbascum), vagy csak a sziromleveleket (papav, rhoeados). A virágok begyűjtéséhez – ott különösen, ahol nagy mennyiségről van szó – alkalmas szerszámot, virágszedő fésűket alkalmazunk, mely fésűk nem tépik, hanem lemetszik a virágfejeket, esetleg a kis szárral együtt. A kamilla gyűjtésénél különösen alkalmazásban vannak ezek a fésűk, melyeket a gyűjtők saját ízlésük és találékonyságuk szerint szerkesztenek. A fésűknél az a fontos kellék, hogy a virágot vágva szedje le a fésűk fogai közé elhelyezett éles bádog- vagy vaslemez. Más virágot általában kézzel csipegetünk le vagy kis késsel szedünk.

A leszedett, begyűjtött virágokat nagy kosarakba vagy zsákokba lazán elhelyezzük és minél előbb alkalmas helyen szárításra tegyük ki. A kelleténél tovább összeöntve a virág nem maradhat, mert befülled, megbarnul, illatát veszti és ezen segíteni  nem lehet. A szárítást elsősorban lazán kiteregetve, szellős padláson vagy naptól védett helyen végezzük. A virágokat mesterségesen szárítani nemigen lehet, illetve szabad, mert e szárítás olajtartalmuk rovására megy; ott azonban, ahol nem elsőrendű kérdés a virág illóolaj-tartalmának a teljessége, a mesterséges szárítással szemre igen tetszetős lesz, arról nem szólva, hogy egy fél nap alatt elvégezhető az a munka, ami egyébként 2-3 hétig is eltart. A legtökéletesebb szárítási eljárásnak a szellős padláson véghezvitt, a rámán, kereten történő szárítás bizonyult. (A keret egy vászonnal vagy átlyuggatott keményebb papírral beborított falécráma). Szárításra – legfőképpen az első napokban – kitett virágokat meg kell forgatni, míg a szárítás utolsó stádiumában a virágokat nem szabad megbolygatni.

A virág a szárítás után érzékeny a nedvességgel szemben; azért, ha olyan helyen tartjuk el, ahol a levegőbeli nedvesség éri, különösen egynémelyik virág, könnyen megbarnul. A száraz virágot megrostáljuk, megtisztítjuk az idegen anyagoktól és zsákba tesszük (hársfa). Ha különös gondossággal akarunk eljárni, úgy a száraz virágot papírral bőven bélelt ládákba helyezzük el; de ládában tartjuk el mindazokat a virágzatokat, amelyek könnyen elporladnak (kamilla). Azokat a virágokat pedig, melyek erősen nedvszívók és a nedvessége különösen érzékenyek és amelyek színüket vesztik (ökörfarkkóró), oltatlan mésszel kibélelt ládákban vagy zacskókba elhelyezett mésszel bélelt bádogdobozban, üvegedényben tartjuk el. Egynémelyik virágzat virágpora (kamilla) szintén értékes, úgyszintén a kamillának rostán visszamaradt száras virágzata (fürdőkamilla). A csomagolásnál arra ügyeljünk, hogy lazán legyen a virág elhelyezve. Szellős helyen tartsuk el.

 

Az elmondottak csak nagy általánosságban ismertetik a gyűjtésnél figyelmet érdemlő körülményeket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.