Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ZEN-Kert

2014.09.16

A Zen tanítása szerint arra kell törekedni, hogy önmagunkkal harmóniában éljünk, és ezáltal megtalálni a legbensőbb énünket. Ez meditáció segítségével lehetséges, melyre a speciális irányelvek alapján létesített kert kiválóan alkalmas, ebből következik, hogy ha e szerint a stílus szerint alakítod ki a kerted, tökéletes harmóniát és nyugalmat fog árasztani.

A legfontosabb, hogy elkészítése után békén kell hagyni a kertet.

A Zen kolostorok japán mesterei sajátos kertépítési technológiát alakítottak ki, különösen tisztelték ugyanis az anyaföldet, hiszen hitük szerint belőle születtünk. Ezért is lett a  japánkertek talán legkülönlegesebbike, a titokzatos, és misztikus japán kőkert, a Zen-kert.

Az első Zen kert a Kiotói Ryoanji (Békés Sárkány) templom zen kőkertje, melyet a XV. században hoztak létre. Csupán 14 sziklából (a 15.-et a teljes elmélyülés állapotában lehet csak megpillantani) és homokos talajból áll, melyet a buddhista szerzetesek szertatásosan gereblyéznek, különböző formákat hozva létre a jól alakítható felületen. A gereblyézés nem munka, és nem kertrendezés, hanem a meditáció eszköze, a minél tökéletesebb alakzatok, vagy írásjelek megrajzolása segíti elő a belső nyugalom, az ideális lelki egyensúlyi állapot elérését. Az elgereblyézett homok az óceánt és a gondolatok távollétét jelképezi. Az apró kavicsok, illetve a homok által szimbolizált mozdulatlanná merevedett “víz” az örökkévalóság jelképe, az önmagunk megismeréséhez vezető, életeken át tartó út meditációs segédeszköze.

 

images...jpg

Jellemző az európai kertektől teljesen eltérő, abszolút asszimmetria. A nyugalomnak nem a szabályosságból és ismétlődésből kell származnia, hanem közvetlenül magához a természethez kötődő művészetből. Ezekben a kertekben nincsenek növények, sétányok, esztétikai élményt nyújtó látványosságok. Egyedül a különleges alakú, öreg, sokszor moha borította sziklák emelkednek ki, melyek elhelyezése szigorúan olyan állapotban és helyzetben történhet meg, ahogyan azt a természetben találjuk.  Ezeket a sziklákat gyakran egyetlen ülőpontból szemlélik a buddhista szerzetesek, ugyanis ezekbe a kőkertekbe valójában tilos belépni, csak bizonyos távolságból megengedett a figyelése. A köveket nem csak természetes formájukban alkalmazzák a kertben, sokféle dolog készül belőlük. Ilyenek pl. az ösvények. Kétféle ösvény van, az egyik, az ún. shiki-ishi. Ők általában a „főutak” a kertben; kialakításuk többnyire szabályos geometriai formákból történik.

 

images.jpg

 

Japánban elterjedt, hogy bár hűen követik a több évszázados kertépítési hagyományokat, ezeket a Zen kerteket fákkal ültetik körbe. A legelterjedtebb, itt használatos fatípusok, a cseresznyefa, a juhar, a fenyő és a bambusz. A közepébe úgynevezett bokor-szigeteket telepítenek, ilyen dús lombú, könnyen formázható növények, az azaleák, a puszpáng, a hang és a mirtuszok .

Három típusban jelennek meg a Zen kertek:


- a sin, azaz igazi, ez a legrészletesebb, a legszigorúbb szabályoknak kell megfelenie.

- a gjó, azaz a közönséges, ez egyszerűbb, kevésbé részletezett kerttípus.

- és a szó, azaz a vázlatos, a legszabadabb kialakítású, leegyszerűsített forma jellemzi.

Mindhárom kerttípuson belül még két altípus különböztethető meg. Az első a hira-niva, vagyis az egy látószögű kert, amit csak egy irányból, általában a házból lehet élvezni. A másik a rodzsi-niva, vagyis a változó látószögű, vagy járókert. Ez utóbbi mindig más képet mutat, miközben bejárjuk.

Ha kedvet kaptatok, ti is megvalósíthatjátok otthonotokban a saját kis Zen-kerteteket, a lényeg, hogy ne felejtsétek el, a cél egy út önmagunk felé, a harmónia megteremtésével!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.