Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Teréz anya

2014.11.20

terez-anya-1.jpg

 

1910. augusztus 26-án született Agnes Gonxha Bojaxhiu néven a mai Macedóniában. 

Kilenc éves volt, amikor építész édesapja váratlanul meghalt. Édesanyja ettől kezdve kézimunka-üzletükből tartotta fenn magát és három gyermekét, mindemellett jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközségben, a szegények segítője és támogatója volt. Ágnes állami iskolába járt, de tagja lett a Mária Kongregációnak. Emlékei szerint a mély hitből származó szeretet volt az, ami enyhített az apa elvesztésének fájdalmában, és segített összetartani a családot.

1928-ban, 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában, és jelentkezett az akkor ott szolgálatot teljesítő írországi Loreto nővérekhez (angolkisasszonyok rendjébe). Néhány hónap felkészítés után Indiába, Dardzsilingba küldték, szerzetei fogadalmát itt tette le. 1931. május 25-én a Teréz nevet lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta. 1930-1948 között földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett. 1946. szeptemberében küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostor békéjét, kényelmét, megossza sorsát a szenvedőkkel és Jézust követve a szegények között szolgáljon. Kalkutta érsekén keresztül engedélyt kért XII. Pius pápától,  hogy elhagyhassa a közösséget és független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson. Patmába ment a missziós orvosnővérekhez, hogy megfelelő egészségügyi ápolónői kiképzést kapjon. A kiképzés után visszatért Kalkuttába, ahol aztán megnyitotta nyomortelepi iskoláját.

1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására. Hitvallásuk: "Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk." Teréz anya szavaival: "hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket." Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a számára. A rend egyre több hívet és támogatót talált céljai számára, és az 1960-as években sorra nyitotta az otthonokat Indiában. 1965-ben VI. Pál pápa engedélyezte, hogy a rend más országokra is kiterjessze tevékenységét. Az első Indián kívüli otthont Venezuelában nyitották, majd Róma, Tanzánia következett. Sorra nyíltak az otthonok Ázsiában, Afrikában, Európában, és megnyílt az első misszionárius ház az Egyesült Államokban, New Yorkban is.terez-anya-2.jpg

 

Amikor megkérdezték Teréz anyától "Hogyan segíthetjük elő a világbékét?", nagyon egyszerűen válaszolt: "Menjünk haza és szeressük a családunkat."

Számos díjat (köztük Béke Nobel-díjat) és elismerést kapott, több kormány is díjat adott neki.

terez-anya-4.jpg

1983-ban Teréz anya II. János Pál pápánál tett látogatása során szívinfarktust kapott. 1989-ben a második szívroham után már pacemakerrel élt. 1991-ben Mexikóban tüdőgyulladást kapott és súlyosbodtak a szívproblémái. 1991-ben hosszú idő után először tért vissza hazájába, Albániába, és megnyitotta a rend ottani házát.

1997-ben előbb csonttörést szenvedett, majd maláriát kapott, melynek következtében súlyos szívkárosodást szenvedett. 1997. március 31-én leköszönt a rend vezetéséről és kilenc nappal 87. születésnapja után, 1997. szeptember 5-én elhunyt. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott. Bár India nem keresztény ország, a kormány mégis három napos nemzeti gyászt rendelt el, és állami temetést rendezett. 

terez-anya-3.jpg

Teréz anyát II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionárusok képviselői is, akikért Teréz anya életében annyit tett.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.