Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Örkény István

2014.10.18

 Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten (halálának napja 1979. június 24.). Kossuth-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője, a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. 

 

A teljesség igénye nélkül most műveiből válogattunk néhányat.

 

FASÍRT

 

A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle.

Figyelem! Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.

 

 

SÓHAJNAK BEILLŐ SZÓZAT EGY

ISMERETLEN RENDELTETÉSŰ VASDARABHOZ, MELY

A TÖRTÉNELEM VIHARAIN

KERESZTÜL SZÉP CSÖNDBEN

MEGLAPULT EGY LILIOMMAL

TELE LÁDIKÓBAN, MERT SE 

NAGYAPÁMNAK, SE APÁMNAK,

SE NEKEM NEM VOLT

MERSZÜNK SZEMÉTRE DOBNI,

ÉS AZ UTÁNAM JÖVŐNEK

SE LESZ

 

 

- Túlélsz, pöcök.

 

 

RITKASÁGOK GYŰJTEMÉNYE

 

A sofőr: "...és ahelyett hogy lefékeztem volna, teljes sebességgel belerohantam abba a motorbiciklibe..."

A gyászoló rokon: "Hogyhogy jobb neki? Nekünk jobb, kérem szépen. Csak útjában volt mindenkinek szegény Mici."

A mama: "Hogy az én lányom? Dehogynem igaz! Anyjára ütött, hisz én is boldog-boldogtalannal csalom az uram..."

A szerelő: "...nem a kapcsoló rossz, kérem, hanem az én ügyetlen kezemben van a hiba."

A pincér: "Máma az étlapon szereplő minden húsétel büdös."

A színésznő: "Á, az nincs benne a szerepben... Azért nem bírtam fölkelni a székből, mert már nagyon öreg vagyok."

Az orvos: "Szegény, még élhetett volna... De mit csináljak? Nem vagyok én orvosnak való."

Az író: "Ezt én írtam? Úgy látszik, elvesztettem a tehetségemet."

 

 

KI A GYILKOS?

 

A bíró, aki a bűnügyben ítélkezett, gyönyörű dámlapátosat lőtt a gyulaji vadrezervátumban. Miután a vergődőő dámvadnak megadta a kegyelemlövést, így szólt:

- A vadászat a legnemesebb szenvedély.

Az ügyész lepkéket gyűjtött. Gombostűvel átszúrta potrohukat, s ha már nagy szárnycsattogtatva kimúltak, azt gondolta:

- Ilyen a tudásszomj.

E sorok írója, aki a gyilkossági ügyről a tudósítást írja, lelkes vízilabda-szurkoló. Ha csapatának valamelyik játékosa a víz alatt hasba rúgja ellenfelét, még biztatja is a tribünről.

- A vízilabda kemény sport - szokta mondani.

És mit mondott a gyilkos?

Ő nem köntörfalazott. Töredelmesen beismerte, hogy megölte a feleségét, aki fűvel-fával megcsalta, leányukat a züllésbe taszította, mindnyájukat tönkretette. Megtörten mondta:

- Gyilkos vagyok.

Őt felkötötték.

 

 

EGY MEGHASONLOTT TULIPÁN

 

Ki hitte volna?

Sohase panaszkodott, jó egészségnek örvendett, hagymája immár hetedik éve hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék ablakában. Épp teljes virágzásban volt, előző este még jól beporozta a bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S reggel ötkor - a virágok korán kelők - a IV. emeleti ablakból levetette magát az utcára.

A rendőrség először abból a föltevésből indult ki, hogy valaki gyilkos szándékkal letaszította. Kihallgatták a tanítóékat, akik tagadták a vádat. Sőt, mondták, ők öntözték, szerették, és keservesen megsiratták virágjukat. Az alatuuk lakó alezredes megerősítette vallomásukat. Néhány nap múlva megszüntették a nyomozást.

Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott természetű, a környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás, megrázkódtatás tehát nem érhette. Miért akart hát megválni az élettől?

Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az alezredesné negytakarítást csinált, s az erkélyükön megtalálta a tulipán búcsúlevelét. Fölvitte a IV. emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza betűkkel rótt sorokat.

"Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az élők sorában. Tanító úr, kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más választásom. Nem akarok tovább tulipán lenni."

- Hát mi akart volna lenni szegényke? - kérdezte Irma néni.

- Azt nem írta meg - mondta a nyugdíjas tanító.

- Egy tulipán! - csóválta a fejét Irma néni. - Ilyet még nem is hallottam.

 

 

 NOTESZLAPOK AZ USA-BÓL

 

1. AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS

Az utcán hozzám lép egy fiatalember. Kezében egy fehér kartonlap, fönt gépelt szöveg, alatta egy csomó aláírás.

- Tud róla, kérem, hogy Mervin Mandel, akit sikkasztás miatt bűnösnek mondott ki az esküdtszék, évi 12 000 dollár nyugdíjat fog kapni?

- Kicsoda Mervin Mandel?

- Ennek az államnak a kormányzója. Most persze lemondott, de a nyugdíját a börtönben is kézbesítik neki. Helyesli ezt?

- Nem.

- Hajlandó tiltakozni?

- Hajlandó vagyok.

- Akkor írja alá ezt az ívet.

- Nem baj, hogy külföldi vagyok?

- Sőt. Írja az anyanyelvén.

Odaírom, magyarul:

"Magyar vagyok. Tiltakozom a bebörtönzött Mandel kormányzó nyugdíjának folyósítása ellen." Az ifjú megköszöni, én emelt fővel megyek tovább. Csak tegnap érkeztünk, és már beleszóltam az Egyesült Államok belügyeibe.

 

2. AMERIKAI MAGYAR KÖZMONDÁSOK

1

Ha egy magyar utolsónak lép be a forgóajtón, biztos, hogy elsőnek lép ki belőle.

2

Akinek van egy magyar barátja, annak már nem kell ellenségről gondoskodnia.

 

3. SOK AZ ERŐSZAK

Barbara Reid színművésznőt, aki a Macskajáték Egérkéjét játssza Minneapolisban, a színházból hazamenet a sötét parkban megtámadta egy férfi, valamilyen kemény tárggyal fejbe verte, aztán elvette a retiküljét.

Kérdés: Mit lehet ez ellen csinálni?

Válasz: Nem lenne szabad elárulnunk a gyermekeinknek, hogy kemény tárggyal embert megütni is lehet.

 

4. HIRDETÉS A NEW YORK-I AUTÓBUSZON:

"Carter elnök köszöni önnek, hogy autóbuszra szállt, és ezzel is elősegítette az energiával való takarékoskodást."

Okos beszéd. Büszkén kihúzom magam. Az imént még azt hittem, csak közlekedem: most már tudom, hogy szívességet tettem az Egyesült Államok elnökének.

 

5. MAGYAR KUTYA, OKOS KUTYA

Házigazdánknak három pulija van.

Nagy a meleg, de ha elmegy hazulról - szintén az energiatakarékosság érdekében -, ki szokta kapcsolni a légkondiciónáló berendezést.

Mire hazaérünk, a három puli ott ül, és ugatja a kapcsolót. Mi, magyarok - emberek, kutyák -, ilyen tanulékonyak vagyunk.

 

6. STATISZTIKÁK

1000 jómódú családból származó gyermek közül felnőtt korában is jómódban él 386.

1000 szegény családból származó gyermek közül felnőtt korában jómódban él 4.

A Carnegie-bizottság becslése szerint egy fiú vagy lány iskoláztatási költsége az egyetemi végzettségig 35 000 dollárra tehető. (Kivéve, aki ösztöndíjat kap.)

Ugyanennek a bizottságnak a felmérése szerint egy átlagos 16 éves kamasz 12 000 - 15 000 órát ült a televízió előtt; több időt tehát, mint amennyit az iskolában vagy szülei társaságában eltöltött.

 

 7. MINDENT SZABAD

A Plaza nevű luxusszálloda bejáratától balra, a járda kellős közepén negyven év körüli, jól fésült, elég jól öltözött asszony foglal helyet, törökülésben. Egy jókora, villámzáras koffert tesz maga mellé, melyből lassan és méltóságteljesen előhömpölyög egy óriáskígyó. A kígyó jó magaviseletű, testének hossza öt-hat méterre tehető, ide-oda tekereg a járdán, nem akadályozza a járókelőket mozgásukban. Rá se hederít senki.

Csak én állok meg, kartéziánus, rendszert kereső, logikára beiskolázott európai eszemmel. Tűnődöm: koldul? Nem koldul? Átlépem a kígyót, és egy tízcentest nyújtok az asszony felé. Elhárítja a pénzt.

- Otthon úgy unatkozik szegény - magyarázza. - Itt legalább van egy kis forgalom.

 

8. NEW YORK MAGYAR NEGYEDE

(A 2. sugárút és a 86. utca környéke)

Egy cégtábla magyarul: "A paprikás Weisz fűszer és csemege"

Egy magyar hirdetés:

"Ha gyász éri, forduljon bizalommal John Labashoz. Gyönyörű házikápollna. Nyitva éjjel-nappal."

Gyászjelentés az Amerikai Magyar Népszavá-ból:

"Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy Mary E. Kascsák augusztus 23-án elhunyt.

Gyászolják: gyermekei - Rosemary, János, Péter, Pál, Arthur, húsz unokája és egy dédunokája."

 

9. HÁT EZ MI LEHET?

"Szép modellek

Bellos Modelos

Beautiful Models

10 Dollar

Garantált kielégülés,

Completa

Satisfaccion

Satisfaction Complete."

 

10. A BŐSÉG ASZTALÁNÁL

A boltokban minden kapható. Megőrültek ezek? Nem elég egyfajta vaj? Miért kell tíz? Ha nem vigyáznak, tönkre fognak menni. És köszönnek, ha bemegyek. Rám mosolyognak. Miért? Olyan szép vagyok én? Amit kiválasztok, becsomagolják. A pénztárnál nem kell sorban állni. Távozáskor elbúcsúznak. Az árut, amit vettem, másnap vagy hetednap visszavihetem. Nem kell blokk. Én leteszem az árucikket, ők visszafizetik az árát. Szegények, ezek éhen fognak halni.

Már nem lep meg semmi, de egy kirakatnál elidőzöm. Órák, ébresztők, jegygyűrűk közt egy felirat:

"Jöjjön be hozzánk! Ingyen kifúrjuk a fülét!" Nem mindjárt, de egy kis habozás után bemegyek. A mosoly.

- Jó napot kívánok. Miben lehetek a szolgálatára?

- A fülkifúrás iránt érdeklődöm.

- Egy percig sem tart. De hol a szóban forgó személy?

- Én volnék az.

- Ön? 

- Miért? Valami kifogása van ellenem?

- Ó, dehogy. Mi azonban fülbevalókat is tartunk, és a fülkifúrást eddig csak hölgyeken végeztük el.

- Ja vagy úgy.

- De ha óhajtja, foglaljon helyet. Meglátja, nem fog fájni...

- Talán inkább holnap.

- Ahogy parancsolja. Nem óhajtja megnézni a fülönfüggőket?

- Azt is majd holnap.

- Állunk rendelkezésére, és örömmel várjuk.

- Egészen biztosan eljövök.

 

11.  A SZABADSÁG HAZÁJA

Csúcsidőben, egymáshoz préselve robogunk a fülsértőn dübörgő földalattin. Mellettem pulóveres, aktatáskás férfi. Hozzám fordul, ingerülten és értetlenül hadar valamit.

- Mit mond, kérem?

Újabb hadarás, még ingerültebben.

- Elnézést kérek. Egy kicsit lassabban tessék.

Lassabban, még ingerültebben hadar.

- Nem értem. Nagyon lármás ez a földalatti.

Már dühös. Már kiabál. Mit akarhat tőlem?

- Nézze, én külföldi vagyok. Beszéljen érthetőbben.

Tagoltan, ordítva megismétli. Na végre.

- Ha jól értem, ön a vállamról beszél.

- A válláról.

- Mi baj a vállammal?

- Hozzáér az enyémhez.

- Az én vállam hozzáér az ön vállához?

- Úgy van. A maga bal válla hozzáér az én jobb vállamhoz.

- És ez az, ami önt zavarja?

- A legnagyobb mértérben.

- És mit kíván tőlem?

- Húzódjon arrébb.

- Nem lesz könnyű.

- Próbálja meg.

- Így jó lesz?

- Köszönöm.

- Nagyon szívesen.

1978

 

AZ ÉLET MEGY TOVÁBB

 

Piszkos talponálló a város szegélyén.

Bent hideg füst gomolyog a piszkos ablaküvegen, kintről a köd hályogos szeme tekint befelé. A köd mögött, a síneken túl, magas téglafal húzódik. A téglafal mögött temető.

Nyílik az ajtó. Belép egy élénk mozgású, sovány férfi s talpig gyászba öltözötn egy nő. A zsongás elhal, a pohárcsörömpölés is. A halálnak legközelebbi rokona a csönd.

A gyászruhás nő a pulthoz áll. A férfi a kasszához. Két blokkot vesz, fél-fél deci rumot. Odaadja a csaposnak. A csapos kitölti. A fürge léptű férfi jobb kezébe veszi az egyiket, s némán odatolja a másikat a nő elé.

Térdig érő gyászfátyol van rajta. Fekete kesztyű, fekete kalap, s a kalapon, a fátyol körül, fekete gyöngysor. Most fél kezéről lehúzza a kesztyűt. Kesztyűten kezével térdéhez nyúl, feldobja a fátylat a feje búbjára. Összenéznek, összebólintanak. Némán felhajtják a rumot. A nő arca elé bocsátja fátyolát.

A csönd fellazul. Aki csak itt van a talponállóban, egytől egyik kocsmai honos. Tudja, hogy a köd is hideg, a hulla is hideg, s ennek a dupla hidegnek csak egy orvossága van: a rum. A gyászoló asszony a rokonszenv kereszttüzében áll.

Elmúlik egy perc, újjászületik a csönd. A fürge férfi blokkot vesz, a csapos kitölt két fél deci rumot. A nő felveti fátylát, odabólint a férfinak, felhajtja a rumot. Aztán némán visszabocsátja a fátyolt. Most mindenki szemügyre vehette az arcát. Bőre fehér, vonásai kellemesek a szemnek, de az arc mégis engedett a gyásznak, szétomlott benne, mintha egy éjjelen át tejben ázott volna. Ez a második féldeci még a legfásultabb sörivók szívét is meglágyította. Két féldeci, a kocsmák anyanyelvén, hirtelen halált jelent, váratlan csapást.

A férfi megint blokkot vesz, a csapos megint kitölti. A nő feje búbjára dobja fátylát. Felhajtja a rumot, de fátylát most nem bocsátja vissza. Kisírt szemmel mered a stamperlire, aztán harsányan, de mély érzéssel, szívszaggató szomorúsággal rákezdi.

Minek turbékoltok, búgó vadgalambok...

Kérdő hangsúllyal énekel, körül is néz, mint aki válaszra vár. Istenem, ti búgó vadgalambok. Valóban. Minek?

 

 

VÁLASZTÉK

 

- Jó napot, asszonyom.

- Mit kíván a kedves vevő?

- Egy barna kalapot szeretnék venni.

- Milyen legyen? Sportos? Szolidabb? Széles karimás?

- Maga mit ajánl, asszonyom?

- Próbáljuk meg ezt... Könnyű, nem túl sötét, nem is túl világos. Ott a tükör, kérem.

- Azt hiszem, nem áll rosszul.

- Mintha a kedves vevőre tervezték volna.

- Mégis, ha nem fárasztom, mutasson egy másik fazont.

- Készséggel. Például ezt a is nagyon merem ajánlani.

- Valóban, jól áll. Nem is tudom, melyiket válasszam.

- Talán egy harmadikat. Ezt nagyon sok vevőnk dicséri, és éppoly jól áll, mint az első kettő.

- Igaza van. Mi az árkülönbség a három kalap közt?

- Az áruk egyforma.

- És a minőségük?

- Merem állítani, egyik sem rosszabb a másiknál.

- Hát akkor mi a különbség a három felpróbált kalap közt?

- Semmi, uram. Nekem nincs is három barna kalapom.

- Hanem hány?

- Csak ez az egy.

- Amit egymás után háromszor fölpróbáltam?

- Igen, kérem. Ha szabad kérdeznem, melyiket választja?

- Magam se tudom. Talán a legelsőt.

- Azt hiszem, az a legelőnyösebb, bár a másik kettő sem lebecsülendő.

- Nem, nem... De most már kitartok a legelső kalap mellett. 

- Ahogy parancsolja, uram. Jó napot.

 

 

Az itt közzétett Örkény novellák Örkény István Egyperces novellák című kötetéből valók.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.